hogy megtámasszanak ha hányok - akár ez is lehetne a folytatás. Hát gyerekek - akár az is lehetne a folytatás, hogy just another day, another beautiful morning, may I will jumping out the window, the only trouble I'm living in the ground floor. Ma rájöttem bármi is lesz, egyedül vagyok. Csupa nagy betűvel, EGYEDÜL, mármint párkapcsolatilag. Telefon csendben, msn csendben, email nem jött. Főleg Tőle nem. Na ezt jelenti az egyedül.

Miért éppen Alaszka?

A címet nem az az Alaszka nevű szeszesital adta, ami az egyik barátom munkahelyi szekrényének tetején lapul úgy szilveszter óta, hátha elfogyasztja valaki alapon, hanem hogy itt csak az van veled, akit véletlenül találsz. Ebben az esetben két barát. Kettőjük közül az egyik elrohan, mert aludni kell és holnap munka van, a másik pedig türelmesen végighallgat.

Szeritem az elmúlt 10 évről beszélgettünk. Milyen volt, mikor még egyetemisták voltunk. Meg hogy miként látja ő az elmúlt éveim párkapcsolati viharait. Tanulságos volt. Igen az. főleg olyan szempontból, hogy akkor, mikor mellőztem picit, mert nem voltam benne biztos 1000%-ig hogy mellettem áll, utólag kiderült, hogy hasonlóan lát sok dolgot. Köszönöm neki!

Te haver, figyeljél! Emlékszel még hol tartottunk?

Ott valahol, hogy akkor változtak meg közöttünk a dolgok, mikor új munkahelyet talált. Emlékszem, hogy akkor még annak örültem, hogy ha nem is nagy dolgot, de szerzett melót. Hurrá, végre nem csak én dolgozom, éljen mindkettőnkre szükség van. Tényleg örültem, mert nem gondoltam hogy ez fog véget vetni a kettőnk dolgainak. Ő elment, elkerült egy új közegbe, és törtéhetett vele valami. Mi? Nem nehéz kikövetkeztetni, elvégre milyen az, amikor otthonról kiszabadulsz és találkozhatsz sok-sok emberrel, azok pedig nem tudják, hogy van valakid, te pedig esetleg nem reklámozod. Miért nem? Mert még fiatal vagy, mert még őrajta kívül nem volt komoly kapcsolatod. Ha nem hirdeted, akkor azt hiszik préda vagy. Ennek a csábításnak pedig nem könnyű ellenállni.

Bármenyire szeretett, bármit is tettünk le közösen az asztalra, a kíváncsiság mérlegét nem sikerült elbillenteni a nekem is megfelelő irányba. Arra célzok, hogy van valakije? Igen! Nem kizárt tévedek, de ennyire 180 fokot fordulni ellenkező irányba csak akkor lehet, ha valaki úgy befolyásol. Igen, úgy! Nem kell ami eddig volt, mert ez az új biztosan jobb lesz.

Szombat volt amikor utoljára beszéltünk. Ma szerda van. Ekkor felhívtam telefonon, a párbeszéd a következő volt:

- Szia!

- Tőőőő!

- Itt vagyok tőled nem messze, gondoltam 10 perc múlva meglátogatnálak.

- Mert?!

- Mondjuk mert ebben az évben még nem is találkoztunk és már 9-e van, gondolom illene...

- Nem tudom, pont itt van a TV szerelő....

- Hmmm, azt nem tudom a TV szerelő mennyire zavarna bennünket, csak gondoltam...

- Ugye ha jössz majd betalálsz magadtól.

- Be, asszem, szia!

- Cső!

Mire odaértem nem volt semmiféle tv szerelő. Egy bő negyed órát beszélgettünk, ő a notebookjával volt azalatt elfoglalva, éppen az internetről korábban letöltött, de mégsem tetsző zenéket törölgette. Érdeklődtem, hogy ha sikerül elvégezni eme nagyon benyolult műveletet, akkor tudunk-e beszélni, mondta, hogy most is beszélünk, nem? Törölgetett tovább, miközben én meséltem olyan dolgokról, hogy hogyan vágtam szájon magam egy svédfogóval reggel meg ilyesmi, jót nevetett. A remek csevely végén már többen lettünk a helységben, mondtam, hogy mennem kellene. Persze nem kellett sehova, csak.......... csak. Kérdeztem kikísér-e az autómig? Erre többszörös unszolás és kérdezés után sikerült rávenni. A kapuban állva mondtam, hogy nem jó ez így, ideje lenne komolyan elbeszélgetni. Innentől párbeszédszerűen idézem, tehát:

- Nem jó ez az egész, valamikor kellene beszélgetnünk, végigrágni ezt az egészet.

- Nem most itt a kapuban fogom az esőben megbeszélni.

- Nem most gondoltam, én sem így képzelem, de kellene, nem?!

- Igen, de nem tudom mikor és hogyan..... és nem akarok erről beszélgetni...., most semmiképpen nem.

- Akkor a jövő héten ha ráérsz, akkor nem ártana....

- Nem tudom, nem akarok erről beszélgetni....

Ekkor kis szünet jött, néztem az arcát, ahogy néz rám, lehet utoljára láttam, nem tudom, majd ez fakadt ki belőle:

- Most ne nézz így rám, akkor sem tudok mit mondani.

Én tudtam:

- Akkor talán Szia!

És eljöttem. Azóta sem találkoztunk. Nem hívott telefonon, nem keresett e-mailben és azóta nincs bejelentkezve msn-en. Vagy csak én vagyok letiltva...

Újabb impulzív napon vagyok túl. Komoly és komolytalan beszélgetések segítettek rálátni a férfi-nő örökös párharcának mibenlétére. Rengeteget gondolkoztam, a gondolataim cikáztak, most megpróbálom formába önteni őket. Az időbeli sorrendet kicsit felcserélem, mert nem apró dologokon keresztül jutottam a "végkifeljlethez", hanem egy hipotézis vagy ha úgy tetszik inkább tapasztalat került ezen a napon bebizonyításra.

"Az lesz a párom, akihez hűséges tudok lenni."

Ezt a mondatot M.V. mondta, miközben a fagyimat toltam az arcomba. Ekkor megállt a kezemben a kanál, és ránéztem, de sajnos megszólalni nem tudtam(pedig nekem aztán mindig jár a szám). Milyen igaza van, és mekkorát változott a világ! Régen azt mondtuk, hogy hűséges vagyok a páromhoz. Ma már pasik és csajok vannak, akik próbálják megtalálni a "párjukat", miközben több emberrel is találkozgatnak. Ezt lehet kár volt általánosítani, de sajnos egyre elterjetebb ez a forma. Itt vagyok én: volt a doktorúr, de képtelen voltam hozzá hűséges lenni, tehát nem volt az igazi párom, csak egy újabb tapasztalat. Viszont vannak mások, akik két-három találkozás után, sőt akár egy találkozás után is ki merik jelenteni, hogy ők kapcsolatban vannak(persze ez két emberes játék és megbeszélik, én is voltam ilyen helyzetben). Vissza a találkozgatásokhoz. Találkozunk kétszer-háromszor-négyszer és ha azt érezzük, hogy igen, ma is inkább vele lennék és nem x-el, vagy y-nal, akkor kezdünk elgondolkodni a kapcsolaton. Lehet, hogy ez csak az én naivságom, de nem az lenne a természetes, ha egyszerre csak egy emberrel randizgatnánk stabilan, és ha mégsem megy akkor abbahagynánk ezt a dolgot és akkor néznénk újabb "áldozat" után? Most, ahogy írok rájövök, hogy valóban én vagyok naív.

Kapcsolatban

Megtörténik a kiválasztás a kölcsönös szimpátia alapján, megkezdődik a kapcsolat.  Néhány hétig, hónapig rózsaszín felhő, aztán jönnek a gondok. Elkezdünk hibákat keresgetni, és találni, és rájövünk, hogy lehet mégsem olyan jó ez a járás téma. Mert lejár bulizni és részegre issza magát. Vagy éppen pont nem szeretné, hogy elmenjek néküle valahova, vagy anyucitól függ, vagy sokat dolgozik, vagy, vagy, vagy...Romlik a kapcsolat, múlik a lángolás, elkezdődik a huza-vona. Na mi lesz a vége? Szerencsés esetben egy "egyszerű" szakítás, rosszabb esetben döntésképtelenség, vérszívás. És kezdődik minden előről....ez az egész egy nagy körforgás lenne?

Én

M.V. nagy hatással volt rám megintcsak, bár most nem simogatta a kis lelkemet. Kérdőre vont, hogy én miért csókolóztam a legjobb barátjával, én pedig kérdőre vontam, hogy miért csókolózott a legjobb barátnőmmel. Tudom, furcsa kis kapcsolat a mienk, de alapvetően nem rossz. Ő tudja amit én, és türelmes. Mondjuk ma rámnézett és megkérdezte: " Te mit akarsz tőlem?" hirtelen elhallgatott számomra az egész oktogon, csak én voltam, ő és a kérdés, amire nem tudtam frappánsat válaszolni, így az igazat mondtam, vagyis mondta helyettem az agyam és a szám: "tulajdonképpen szeretnék együtt lenni veled, de valamiért mégsem" Innentől kezdődött az önmarcangolásom, főleg, hogy még rá is tett egy lapáttal azzal, hogy ő tudja, hogy én még ki akarom élni magam. Ezer kérdés ötlött fel bennem: Ki akarom még élni magam? Le akarok nyugodni? Vele akarok lenni? Mi lesz a szerelmemmel? Mi lesz a tökéletes kis életemmel? Mi lesz a belső világommal? stb. De hogy mégcsak véletlenül se érezzem jól magam, mondott még olyan alapvető igazságokat, amiket én is tudtam, csak nem akartam elfogadni. Az M.V.-s történethez még hozzátartozik, hogy nem tudja senki miért találkozgatunk mégis. Ő ezzel védekezik: "majd jön valaki más, akivel leszek abban az időben, amikor veled találkoznék" De héééé!Ébredj fel!!!most sem kötelező velem lenni....

Kérdések és válaszok

Le akarok nyugodni? Igen! Kell egy komoly kapcsolat. Mi lesz a tökéletes kis életemmel? Nem tudom, de tény, hogy nem kevés pasi fordul meg körülöttem, ami nem rossz. Kell egy kis egónövelő...:) A kérdések kérdéseket szülnek. Elég lenne nekem M.V. vagy bárki? Tudná egy valaki pótolni azt az ezerféle egyéb impulzust? Egy kérdés maradt még csupán, amit nem tudok, nem merek magamnak sem megválaszolni: Mi lesz a szerelmemmel? Szeretem. Tudja. Nincs velem. Nem is akarom. Vagy akarom. Ez a szerelem, mindig egy biztos háttért adott, amikor rombadőlt az életem. Nem kellett ahhoz beszélnem vele, vagy látnom, hogy jobban érezzem magam, elég volt, ha rágondoltam és egyből megtelt a szívem békességgel, napfénnyel.(fuuu, ez durván hangzik még magamnak is:D) De a lényeg, hogy ha megállapodok M.V. mellett ezt a szerelmet el kell engednem, szerelmi minőségében. Tudom, hogy ettől nem szakadna meg a kapcsolat én és Ő közöttem, talán még meg is erősödne. Én racionálisan szeretem Őt. Ha kell szerelmeses vagyok vele, ha kell vadmacska, ha kell egy jóbarát, aki nem lát, hall, de nem beszél. Lehet ezt szereti bennem. Én Őt szeretem benne. Ami maga. Minden hibájával(mert ám én azokat is látom:)), minden erényével, külsőségével együtt. Ennyit Róla.

Jó ez az írogatás, magamnak is rendezem a történteket és a gondolataimat. Most megnyugodtam, megyek tanulni.

Nem vagyok egyszerű- ez volt a reggeli konklúzióm az álmaimra.És valóban nem.Tegnap szakítottunk a doktorúrral, végleg, legalább huszonharmadjára végleg.Miért van ez a huzavona?Keresem a válaszokat, és az a legszomorúbb, hogy találok is: jó vele lenni, szeretem ha ölel, szeretem ha bókol, szeretem ha beszólogat, szeretem ha főz nekem, szeretem ha főzhetek neki, szeretek mindent....vagy semmit, mert mindezek ugyanakkor néha idegesítenek is.Szokásos érzés jön, alig egy éve éltem át: korlátok, majd így jó lesz, te nem csinálod azt, én nem csinálom ezt és boldogok leszünk.sajnos ez az elmélet senkinek sem megy így.már csak arra vagyok kiváncsi, hogy meddig folytatódik ez a történet.Egyszer már le tudtam zárni, most is sikerülhet?!

A másik része a dolgoknak M.V..Felhív, megsimogatja a lelkem, majd de jó lesz, ha találkozunk,- tudom ott is fogsz mondani szépeket és majd én bólogatni fogok, úgy ahogy elvárod.De nem!Nem is sejti, hogy az éjjeli telefonhívásai -amikor elmondja, h mennyire tökéletes-már rég hasztalanok.nem tudom mi vonz benne mégis.nem rég volt a második partys éjszakánk együtt.minden összejátszott, hogy hagyjuk végre békén egymást, de semmi.úgyanúgy magához húz én pedig a karjaiba omlok...és akkor megint elmondja, hogy Igazi Nő vagyok és kellek neki, de mégsem, mert néha vannak rossz húzásaim.aztán következő pillanatban pedig azt tervezi, hogy elvisz egy messzi tájra és milyen szép lesz az, hogy meg tudjuk majd élni a pillanatot.nem tudom, tudja-e hogy soha nem fogok vele menni sehova.(délután azért még találkozni fogunk)

Ezek mellett ott vannak az apróságok, akiket most ismertem meg, vagy éppen csak húzzuk egymás agyát.ők azok akik 2napig fent tudják tartani az érdeklődésemet, de sajnos tovább nem(pedig vkinek majdnem sikerült, csak sajnos visszavonhatatlanul elbaltázta-talánkapmégegyesélyt-:))

Mert mit akarok én?az Igazit!aki mellett táblák állnak, h vedd már észre, Ő az Igazi, a párod, vele fogod leélni az életed.akivel tökéletesen el tudok beszélgetni,aki én vagyok, csak férfiben.szép kis álom.az élet újabb és újabb pofonokat ad, h nincs Igazi, mert mindennek vége lesz egyszer.nincsen tökéletes párkapcsolat sem? és ha nincsen Igazi sem tökéletes párkapcsolat akkor hogyan születnek házasságok és gyerekek?csak boldog néhány ember....vagy nekik is foltos a boldogságuk, csak nem mutatják?nem hiszem.

-másrészrőlazthiszemcsakszerelmesvagyokdenemfoglalkozommostanságvele-

Első post, a cím ismeretlen szerző verse. Ez az egész nem jöhetett volna létre ha nincs a Kontrax, vagy inkább ha útjaink nem válnak ketté. Most először mondtam ezt ki. Eddig csak feltételes módban beszéltem róla. Kicsit nevetséges, mert a körülöttemlevők jórésze semmit nem sejt az egészről. Volt aki ma is kérdezte, hogy hogy van Ő, meg hogy elég nyúzott a fejem, biztos nem hagytak hétvégén aludni. Hát nem. Persze nem azért amire eredetileg céloztak. Mit lehet erre mondani, csak annyit, hogy persze jól van. Elmondjam, hogy egyedül vagyok? Áhh, magamnak sem vallottam még be.

Az egész úgy október végén kezdődött. Neki lett új haj, új munkahely, új élet. Új haj időről-időre volt, ebben semmi meglepő, azonban az mára látszik, hogy az új munkahely új életet is szült. Tényleg nem hazudok, ha azt mondom, hogy nem voltak gondjaink. Nem veszekedtünk sosem, és még pont Ő volt az, aki arra, hogy "Szeretlek" mindig azt válaszolta, hogy "de én jobban". Ez már nincs.

Az első jel...

Az lett a kifogás, hogy hétvégén a barátok nem jó irányba visznek, fogalmazzuk úgy, hogy magasabb lett a züllési faktor, és minden az alkoholra vezethető vissza. Álljunk is meg ezen a ponton és vizsgáljuk meg miről van szó. A fent említett súlyos alkoholizáció egyránt vonatkozott a két korsó sörre és nagyobb bulik alkalmával elfogyasztott nagyobb mennyiségű töményekre egyaránt. Barátaim is hibásak, sokan vannak, az évben dátum szempontjából szétszórt születés- és névnapokkal és végülis nem tagadom hogy egy-két helyen masszív és ünnepelendő családtagnak számít pl. Döncike a hűtőszekrény, aki nemrég ünnepelte 21-ik születésnapját, így tehát mivel már az Egyesült Államokban is hivatalosan nagykorúnak számítana, megérdemli hogy koccintsunk az egészségére. A fő kifogás ez lett tehát, ezt ki lehet jelenteni, hogy szeszkazán lett belőlem, punktum, magam is elismerem, mégha csak szombatonként is. Az említett problémás napok ugyanis az én emlékezetem szerint kizárólag a szombatokra korlátozódtak. Kicsit vicces, hogy pont a szombatok voltak azok, amikor rendszerint nem találkoztunk, mert vagy pihent, vagy szervezett más programot magának, vagy dolgozott. Utóbbi időben ez volt a legjellemzőbb.

Azt tartom a legérdekesebbnek, hogy ez sosem volt beszéd tárgya, sosem jelentett problémát vagy csak velem nem volt éreztetve és azt gondoltam, hogy minden jól működik közöttünk. Tévedtem, megesik.

Ez a kiindulási állapot, innetől kezdve mikor időm engedi mesélek arról, hogy mi történik velem, mi történt régebben - tehát kifejtem majd a dolgokat részletesebben - és tervezegtek. Miről? Leginkább arról, hogy ne egyedül üljek a lakásban és püföljem a billentyűzetet. Innen indulok tehát én, aki férfiszemmel látja a világot. Most Szokenocike jön majd egy posttal, az is tanulságos lesz úgy sejtem.